A művészetekkel és az azokat gyakorló művészekkel való kapcsolattartás mindig is nehezére esett a kommunista rezsimnek, már csak azért is, mert negatívba hajló iskolai végzettségük miatt nemigen értettek hozzá. Ezért is jött kapóra nekik néhány lelkes pártkatona (Barna Andrásné a kultusztárca zene- és táncművészeti főosztályának élén vagy Lakatos Éva az Országos Filmharmónia vezetőjeként), akik a művészeti kérdésekben legalább részben otthonosan mozogtak, ráadásul a szélsőbaloldal szemüvegén át tudták megítélni azokat. A könnyűzenével és az új művészeti ágakkal kapcsolatos hezitálás és a bizonytalanság azonban a hatvanas évek elején még jócskán átsütött a kommunista vezetésen.