Családias, nyugodt légkör fogadott. A lelkes résztvevők – énekesek és egy harmonikás – az asztalok tetején ülve követték Siklós Csenge minden instrukcióját. Látogatásom napján épp kalotaszegi népdalokat tanultak. És jelen esetben a tanulást a szó legnemesebb értelmében használom, ugyanis két külföldi hallgató is aktív tagja a csapatnak, az ő érdekükben minden szöveget először úgy mondtak végig, mintha verset olvasnának, és le is fordították nekik angolra. Elvarázsolt ez az önzetlen odafordulás mindkét részről – a magyar hallgatók buzgó segíteni akarása, és a két külhoni lány érdeklődése kultúránk iránt. De a dalok is hasonlóan pozitív hatást gyakoroltak rám. Egyrészről mert szövegük közelebb hozta hozzám egy letűnőfélben lévő életforma díszleteit, népszokásokat, a mezőgazdaságból élő emberek környezetét, gondolkodásmódjukat, értékrendjüket. Másrészről volt valami szívszorító keserédesség a mondanivalójukban, melynek árnyalatait tökéletesen festette a levegőbe a lányok magasba szökő ...