Halottja van mindannyiunknak,Hisz percről-percre temetünk,Vesztett remény mindenik percünkÉs gyászmenet az életünk.Sírhantolunk, gyászolunk mindig,Temetkező szolgák vagyunk!- Dobjuk el a tettető álcát:Ma gyásznap van, ma sírhatunk!Annyi nyomor, annyi szenny, vétekUndorít meg e sárgolyón...Hulló levélt hányszor feledtetA megváltó, a gyilkos ón!...Óh, hányszor kell a sírra néznünk,Hogy vigasztaljuk önmagunk -- Dobjuk el a tettető álcát:Ma ünnep van, ma sírhatunk! 1899 november 1.