„De szépen mondja”, nyögte maga elé a fejvadász, csak úgy maga magának. Szinte biztos, hogy észre se vette, hogy szavait meghallattam én is. Az volt a feladata, hogy ott, ahol éppen dolgoztam, kiválassza a megfelelő vezetőt az adott szervezeti egység élére, a belső kandidálók közül, akik között szerény személyem is felsoroltatott. Rettenetes bajban lehetett, mert nem egészen úgy alakult a beszélgetésünk, ahogyan szerette volna. Vele már előre közölték, hogy a sajátosnak mondható keresésnek mi kell, hogy legyen a végeredménye, az tehát, hogy kit kell majd végül kiválasztania a megrendelőjének, így kifejezetten zavarta, hogy milyen slágfertigen állom kérdéseinek zuhatagát.