A bokrokhoz közelítve egy pillanatra lelassítottam lépteimen. Sokáig kellett emelnem tekintetem horizontját, hogy a kék égbolt felé magasló ágak csúcsait is elérjem vele. Rég nem jártam erre. Csodálkozva néztem a napsugaraktól fénylő levelek sűrűjét, az egymás után sorakozó meleg színű termésfürtöket, amelyeknek súlya édes teherként húzta a büszke ágakat. Akácosok és évtizedes gyümölcsösök titkos sűrűjében vezetett utam, hogy megismerjem tíz év történetét. Hogy átélhessem egy nehéz, kitartást és türelmet igénylő munka egyedülálló értékeit, a történelem harcosainak csodanövényét, az eredeti, az igazi homoktövis krónikáit. Megérte.