Azt mondják: a felnőttek hamar felejtenek. Az idő múlásával egyre kevésbé emlékeznek az iskolás évek kétségeire, ahol gyermekként testközelből tapasztalták meg a harcok és szövetségek, a versengés vagy éppen a kirekesztés viszontagságos küzdelmeit. Valószínűleg mindannyiunknak voltak olyan meghatározó élményei, amelyeket nem, vagy csak nagyon nehezen tudtunk magunk mögött hagyni. Éppen ezért, saját utunkból tanulva kiemelt szerepet kell fordítanunk gyermekeink önbecsülésének támogatására, amelynek egyik fő terepe az iskola, és az ehhez kapcsolódó izgalmakkal teli életévek.