Balázs fiunk első éveiben megküzdöttünk a folyékony orvosságokkal. Nem volt olyan szirup, kivonat, csepp, amit tartósan elfogadott volna; ha véletlenül sikerült is belecsempészni a gyümölcslébe, pár pillanat, és már kint is volt. Egyetlen egy olyan gyógyír akadt, ami jól vette az akadályokat, és nagy örömömre a család egyik kedvence lett: a jó öreg Plantago lanceolata, azaz a lándzsás útifű szirup.