Bár a hazai futballban sok helyütt találkozni tényleg kifogástalan, nyugati színvonalat megközelítő körülményekkel (amelyek aztán mégsem párosulnak jó eredményekkel), Szentlőrincen nincs Kánaán, nincs kolbászból a kerítés. Az eddig eléggé hepehupás pálya pont most szépül meg, újak a lelátók, de a klubház például nem túl csinos, az öltözők is egyszerűek – ilyenekkel találkozunk a megyebajnokságban. Amikor jó az idő, a pálya mellett kint áll egy műanyag dézsa tele vízzel és jéggel, edzés után belemászik két-három játékos, mert a merülőkád segíti a regenerációt. A költségvetés tekintetében utolsók. De nem a pénz játszik… A kontraszt nagy: ezekhez a lehetőségekhez képest a Szentlőrinc az előző szezonban újoncként bentmaradt a második ligában, idén pedig olyannyira felszívta magát, hogy nyolc fordulót követően is veretlen (ugyanezt csak az éllovas Haladás mondhatja el magáról), és az előkelő hetedik helyen áll a tabellán. Mögötte a Budafok, a Szeged, a Szolnok, az ETO, a PMFC… – Pedig a ...