Érdemes újra nézni gyerekkorunk filmjeit. Igaz, én már egyetemista voltam, amikor egy filmklub keretében turistaként Lublinban először láttam Andrzej Wajda talán legfontosabb alkotását, A márványembert (Człowiek z marmuru, 1977). A film főszereplője, a fiatal kőműves és meggyőződéses kommunista, Mateusz Birkut, azzal a csodába illő tettel futott be hirtelen a köztudatba, hogy képes volt egy műszakban több mint 30000 téglát lerakni. Persze Birkut hőstette, mint sok minden a szocializmusban, olcsó szemfényvesztés volt csupán: a kétségkívül tehetséges Birkutot egy egész csapat munkájáért jutalmazták. A munka hőse és csapata ettől a perctől fogva járta az országot, a városokat és az építési területeket, újabb és újabb hőstettel és rekorddal hívva fel magukra a figyelmet. Birkut híres és a körülményekhez képest gazdag lett, de közben egyre több ellenséget szerzett. Volt kollégái különösen nehezteltek rá: az igazságtalan verseny és szemfényvesztés célja csak a munkatempó fokozása és a mun...