„Ilyet a világ még nem látott” – mondta egy malajziai edző Kvan Hong-csanról, a tíznek látszó tizennégy esztendős kínai csodagyerekről. Kínai bakfis nyert már a női műugrás 10 méteres számában, nem is egyszer. Az 1992-es ötkarikás játékokon a tizenhárom esztendős Fu Ming-hszia, legutóbb Rióban a tizenöt éves Ren Csian győzött. Ám a tokiói volt az igazi tinédzser parti. Nyilván mondanom sem kell, fogalmam sincs a műugrásról. De éppen az a szép, ha valaki olyasmit produkál, hogy bármely dilettáns ráérez: a zsenialitás jön szembe vele. Állítólag szökőévenként fordul elő a vizes szakágban, hogy egy versenyző minden bírótól a maximális 10-es pontszámot kapja. Ez a Kvan Hong-csan húsz percen belül kivívta ezt kétszer, majd a befejező ugrása után az egyik döntnök 9 és felest adott neki, a többi megint tízest. (Vajon mi nem tetszett a kritikus embernek? S ő ugyan hányszor tudta életében akár csak megközelíteni is ezt a produkciót?) A kis kínai, aki országa 431 tagú olimpiai küldöttségének l...