Bizonyára mindenkinek az életében vannak olyan emberek, akik a szívükben különleges helyet foglalnak el. Nekem több ilyen is van. Egyikük olyan, hogy ha ránézek, könnybe lábad a szemem, és a végtelen hála érzése önt el. Hogy miért? Röviden: anyukám és apukám szívét is a kezében fogta. Hosszabban: szívsebészként sok évet ajándékozott a szüleimnek. És mindez szinte a véletlennek köszönhető, hiszen alapvetően műbútorasztalos szeretett volna lenni, de apukája együtt kártyázott a család orvosával, aki azt mondta, legyen a gyerek orvos. Nagyjából ötezer szívműtétet végzett el, és imádja a munkáját.