Valamikor szerettem a Forma-1 közvetítéseket, volt kedvenc csapatom, kedvenc versenyzőm. Mára az egész hajcihő hidegen hagy, és abszolút nem érdekel. Nem hoz lázba a szombat, majd a vasárnap délután. Kiszerettem az egészből, szép csendben, észrevétlenül. Gyermekkoromban Prost, Senna, Hill voltak, akik diktálták a tempót gyilkos iramban. Nem volt hiszti, nem volt nyávogás, egymásra mutogatás, csak ...