Nem ehhez vagyok szokva. Évek óta én írok beszámolót az ELTE Online olvasói számára az ELTE SEK Vizuális Művészeti Tanszék diplomakiállításáról, ami kapcsán rendre azt érzem, hogy jól strukturált, alaposan megtervezett rendezvény, és nekem csak meg kell osztanom veletek, olvasókkal a legfontosabb információkat. Az idei viszont olyan más. Nem a színvonal miatt, hiszen az olyan, mint eddig: magas. Talán inkább azért, mert mint szemlélő, mindegyik munkát nagyon önazonosnak érzem a kiállító hallgatókkal. A sokféleség miatt viszont kissé rendetlen az összhatás, de a szó legnemesebb értelmében. Korábban kerestem a kapcsolatot az alkotások között, hogy amikor tudósítok a megnyitóról, fel tudjam vezetni egyik munkát a másikból, tudjak párhuzamot vonni közöttük, sőt, akár reflektálhassak is egy-egy korábbi gondolatomra. Most viszont azt érzem, hogy ezek a diplomamunkák mind egyedi és egyedülálló alkotások, amelyek között semmiféle hasonlóságot nem szükséges keresni, mert a 11 kiállító önmagá...