Kiss Tibor Noé: Beláthatatlan táj (Magvető, Bp., 2020) A szerző harmadik könyvében négy főszereplő történetét meséli el, méghozzá úgy, hogy ezek a szereplők az elbeszélők is egyben. Életük egy autóbaleset hatására fonódik össze, amely mindannyiuk számára sorsfordító eseményt jelent. Az egyik szálon egy huszonéves lány öntudatlan állapotban kerül kórházba, apja pedig a baleset nyomait kutatja. Az autópálya melletti egyik házban élő testvérpárt pedig világok választják el. Mindegyikőjük kizökken komfortzónájából, ismeretlen helyzetekbe kerülnek, és korábban nem tapasztalt problémákkal kell szembenézniük. A regény két érdekessége a lapok alján, a történettel párhuzamosan olvasható szavak, félmondatok, mondatok, mintegy második mondanivalóként, illetve a több helyen verses formátumba szedett monológok, amelyek főként lírikus prózaként, prózaversekként nevezhetők meg. „A hold elhalványul az égen. Szerintem fogy, szerinted hízik. Hallgatjuk a madarakat. Pirkad. Bekapcsolom a mobilodon a m...