– Kislány korukban sokan álmodoznak arról, hogy egy szép napon színésznők lesznek, számodra viszont ez valóra is vált. Gyerekkori álom volt, vagy máshogyan jutottál erre a pályára? – Általános iskolában elsős koromban harmadik lettem egy szavalóversenyen Weöres Sándor A kutya című versével. A vers egy elkergetett kutya története, aki hiányzik a kis gazdájának. Nekem ez nagyon fontos találkozás volt azzal, hogy az ember képes úgy beszélni saját magáról, a problémáiról és traumáiról, hogy közben nem kell kiadnia magát. Ötéves kislány voltam, amikor elveszítettem édesapámat, ami nagyon nagy fájdalom volt számomra. Nyilván akkor még kicsi voltam, de ez most is úgy zajlik, mint akkor: nem szívesen osztom meg a fájdalmaimat és a gyengeségeimet másokkal. Visszatérve a szavalóversenyre: harmadik lettem, ami nagy dolog volt számomra, hiszen ott az egész alsó tagozat együtt volt, de mégis az maradt meg a leginkább, hogy anélkül beszélhettem a fájdalmamról, hogy bárkivel meg kellett volna oszt...