„Kész vagyok minden beadandómmal. Te hogy állsz?” – teszi fel a kérdést a legközelebbi barátunk, sorstársunk a félév kezdete után másfél hónappal. Az ilyen pillanatok azok, amikor legszívesebben törölnénk az összes profilunkat, amik a közösségi oldalakon létezhetnek, a telefonon repülő üzemmódot kapcsolnánk, hogy még véletlenül se érhessenek el minket, aztán belemerülnénk mindenféle stresszforrás nélkül abba, amit éppen csináltunk. „Nem lehet olyan fárasztó az egyetem!” – kapjuk a reakciót, amikor egy kimerítő nap után vérágas, táskás szemekkel panaszkodunk a szüleinknek, a testvérünknek vagy éppen egy olyan ismerősünknek, aki nem rendelkezik felsőoktatási tapasztalatokkal. Hiszen ők a filmekben látják, hogy miből áll egy egyetemista élete (ezúttal tekintsünk el a távolléti oktatástól): bulizni járnak, lófrálnak a campus területén, ha kedvük szottyan, átalusszák az egész délelőttöt – vagy inkább napot –, csak azokra az órákra járnak be, amelyikekre be akarnak, néha írnak egy-két tes...