Mindmáig fülemben cseng, sőt dúdolgatni is szoktam, amit a minden cselszövésen felülkerekedő Naszreddin Hodzsaként énekelt az 1982-es sorozat epizódjainak végén: „Én, Hodzsa Naszreddin szabad vagyok megin’. S fennhinnen hirdetem: nem halok meg sosem.” Úgy emlékszem, lovon ült, úgy vágtatott a tévé képernyőjén, én pedig irigykedve figyeltem a derűjét, a magabiztosságát. Tudtam, hogy nem hazudik: csakugyan halhatatlan. Ez a bejegyzés: „A vajúdás a színész örök sorsa” – Interjú a Kossuth-díjas Harsányi Gáborral eredetileg innen származik: kultúra.hu.