Korunk egyik kedvelt nézete szerint a zeneszerzők egytől-egyik a múzsa csókját váró, zeneszerzésre teremtetett, isteni sugallat hatására alkotó géniuszok, akiknek műveit csak a legnagyobb áhítattal, egy elsötétített koncertteremben hallgathatjuk, így tisztelve alkotóegyéniségüket. Nem volt azonban ez mindig így.