Általában kétdimenziósként gondolkodunk az anyagok felületére, azt feltételezve, hogy azok teljesen sík és minden mélységtől mentes területként is ábrázolhatóak matematikai, mérnöki értelemben. A valóság ugyanakkor nem is lehetne ettől távolabb. Kétdimenziós felületek gyakorlatilag nem léteznek a természetben. Ha ekkora tévedésre építjük a fizikai vagy matematikai modelljeinket, a hibás alapvetés eszkalálódhat, és komoly tévedésekhez vezethet.