Amikor valaki azt mondja, hogy túlterhelt, hajlamosak vagyunk arra gondolni, hogy egyszerűen túl sok a feladata. A valóság azonban ennél jóval összetettebb. Egyre több ember érzi úgy, hogy folyamatos készenlétben él: miközben dolgozik, a következő feladaton gondolkodik, miközben pihen, bűntudata van, hogy nem dolgozik, és amikor végre elér egy célt, szinte azonnal megjelenik a következő, amellyel újra bekerül ebbe a soha véget nem érő spirálba. Ez pedig – abszolút nem meglepő módon – hamar kiégéshez vezethet.