A mindennapi nyelvünk megőrizte, a kollektív emlékezetünk mélyére süllyesztette, mégis ritkán állunk meg, hogy ízekre szedjük a jelentését. Amikor azt mondjuk valamilyen váratlanul jött, tiszavirág-életű sikerre, rangra vagy hirtelen jött csillogásra, hogy „pünkösdi királyság”, egyszerre van bennünk némi ironikus távolságtartás és egy adag rejtett melankólia.