Keresgélem a szavakat. Úgy érzem magam, mint az irányt vesztett vándor: ide tappog, amoda, igyekszik visszatalálni az útra. Ilyen esetekben ezt írja elő a nagykönyv: keress valamely jól látható tereptárgyat, ahhoz viszonyítva haladj egy irányba, amíg ösvényre lelsz. De mi történik akkor, ha eltűnnek a tereptárgyak? Tulajdonképpen semmi. Az utas megy, mendegél, mint aki tudja, … Tovább "Szántai János: Szilágyi István a hegyen"